TÁVOLKELETI MERIDIÁN MASSZÁZS – IZOMZAT

yumeiho-masszazs2-12250-13186Helytelenül használjuk és túlterheljük a testünk különböző  részeit, pontjait és ha ezt tartósan tesszük, a test jelzést küld. Többnyire fájdalmasat, majd ha a jelzéseit nem vesszük figyelembe erősebben „jelez” és közben a túlterhelésnek időelőtti elhasználódás, kopás, fájdalmas izomtúlműködés az eredménye.

Az ember mozgásszervi rendszere egy olyan jól „megtervezett” egység, mely nagyon hosszú ideig szolgálhat bennünket problémamentesen, ha helyesen használjuk. (Akár egy autó, melyet rendszeresen szervizelnek, ellenőriznek és megfelelően üzemeltetnek.)

Két fő részből áll: a vázrendszerből, mint statikai egység, és az izomrendszerből, mint mozgató egység. Ha a statikai egység egyensúlyban van, vagyis az izületek egymáshoz viszonyított helyzete jó, mozgástartományuk megőrzött, akkor mint egy jól felépített ház, tartja, hordozza a testet, védi a belsőszerveket, megfelelően elnyeli, elvezeti a testet érő károsító statikai behatásokat, (pl. ugrások, rázkódások, ütközések, stb.) A mozgatás az izmok feladata.  Amennyiben tartósan a természetestől nagyban eltérő testhelyzetben tartózkodunk, ahol ez a támasztó, tartó rendszer nem tud hatékonyan működni, ott az izomzatnak kell bekapcsolódnia és besegítenie  az adott testhelyzet fenntartásához, s ha ez nem jár együtt elmozdulással és tartós, az izom „túlműködik”, elfárad, feszes, görcsös és fájdalmas lesz.

A megváltozott statikai-dinamikai helyzetben az izomzatban is változások zajlanak. A keletkezett statikai hibákat az izomzatnak kell kompenzálnia: bizonyos izomcsoportok túlműködnek, mások éppen kevésbé, és lesznek olyanok –főleg a gerinc mellett- melyek túlnyúlnak. Döntően azonban mégis a túlműködés a jellemző, ennek összes következményével. A folyamatosan túlműködő izom egyre feszesebb, kötöttebb, merevebb lesz. Nő a szövetközi nyomás, a keringés a kapilláris erekben romlik. Ez hatékonyságbeli romláshoz, kifáradáshoz vezet ,mivel az izomnak nincs lehetősége az elernyedéshez, pihenéshez. Megjelennek az első panaszok, mégpedig izomfájdalom vagy merevségérzet képében. A tapasztalatok alapján mondható, hogy a mozgásszervi panaszok többségében -néhány kivételtől eltekintve – a fájdalmat főképp a túlműködő izmok okozzák.    A hétköznapi és csaknem népbetegség-szerű derék vagy hátfájás az esetek túlnyomó többségében a túlterhelt izmok fájdalma. Ezek mély, tompa fájdalmak, korlátozzák a mozgást.

img-5234-11277-13177Az izmok feszességének jelentős szerepe van az ún. izületi blokkok kialakulásában. A feszes izom, mivel a két végpontja közötti szakasz lerövidül, az általa áthidalt, mozgatott izületben, feszítő, szorító hatást vált ki, s mint egy túl szorosra húzott csavar a gépek mozgó alkatrészeinél, az izület mozgásterjedelmét szűkíti. Ez minden izület esetében problémát jelent, hisz nem csak a mozgás szűkül be, hanem a „tervezettnél” nagyobb egymáshoz préselődés az izületi végekben, a porcok idő előtti elhasználódását is okozza. A szoros, feszes izületek fájdalmasan mozdulnak és mivel ilyenkor még ösztönösen kíméljük is, a még kevesebb mozgatás további beszűkülést eredményez. Mondhatnánk, miért baj ez, elég nekem a kevesebb mozgásterjedelem is. Azonban ha egy izület nem mozog, nem termelődik elég izületi folyadék, kenőanyag a mozgáshoz és mivel az izületi porcok is ebből vesznek fel tápanyagot, folyadékot, ettől függ a rugalmasságuk. A rugalmasság csökken, keményedik a porcfelszín, nő a rájuk ható nyomás és kopnak a porcok.

Mégis vannak kiemelt helyek, ahol a mozgás beszűküléséből komolyabb problémák is lehetnek annál, mint hogy nem tudunk spárgázni, vagy nyakunkba tenni a lábunkat.