Sanda
A Nemzetközi Wushu Szövetség (IWUF) hivatalos küzdelmi rendszere. Saját versenyszabályzattal rendelkezik, a formagyakorlatok (taolu) mellett a wushu versenyek másik fő kategóriáját képezi. A Sanda mérkőzések általában egy oldalkötélzet nélküli, 8x8 méteres és 80 cm magasra emelt páston folynak, de profi Sanda versenyeken ringben is küzdenek.
A Sanda történetéhez szorosan kapcsolódik az emelt pást (lei tai) hagyománya, mely a Song dinasztia idején (960-1279) jelent meg először, azonban gyökerei egészen a Qin dinasztia idejére (i.e. 221-206) nyúlnak vissza. Az emelt páston bemutatókat, párviadalokat és bajnokságokat rendeztek, melyeken a résztvevők eldönthették harcművészeti tudásuk felsőbbrendűségét.
A korai viadalokon szabályok nélkül, akár több napig is küzdöttek: akit leütöttek, vagy a pástról leesett, az veszített, a győztes pedig a páston maradt mindaddig, amíg legyőzőre nem talált. Amennyiben nem jelentkezett új kihívó, a győztes bajnokká vált, és így számos tanulóval gyarapodhatott iskolája. Az új területre költöző, vagy személyes konfliktusaikat rendezni kívánó harcművészek gyakran építettek emelt pástot, hogy kihívják lehetséges ellenfeleiket, és még a 19. század folyamán is gyakran fordultak elő halálos kimenetelű küzdelmek.
A Kuomingtang kormánya 1928-ban betiltotta az emelt páston zajló párviadalokat. Ugyanakkor azért, hogy a legjobb mestereket az újonnan alapított Nemzeti Kuoshu Intézet oktatói pozíciójára kiválasszák, három tábornok 1928 októberében megszervezte az első modern kori full contact nemzeti bajnokságot. Számos tradícionális mester visszautasította a versenyen való részvételt, mivel úgy gondolták, hogy képességeiket csak komoly párbajokon hajlandóak bizonyítani, nem pedig sporteseményeken. Így is több száz mester jelentkezett, de a bajnokságot pár nap után le kellett állítani mivel két mester meghalt, sokan mások pedig súlyos sérüléseket szenvedtek.
Attól tartva, hogy a harcművészetek legjobbjai válhatnak a következő halálos áldozattá, a 12 döntősnek megtiltották a további küzdelmet. 1933-ban a versenyt újból megrendezték. Később, a kommunista hatalomátvétel után a kormány Taiwanra települt, ahol 1955-ben került sor az új bajnokságra lei tai (emelt pást) néven, azonban a régi szabályok szerint: súlycsoport és védőfelszerelés nélkül. 1992-ig hét kuoshu lei tai bajnokságot rendeztek a szigeten, és 1988-ban a sok sérülés miatt bevezették a védőfelszerelések használatát – ekkorra már súlycsoportok szerint versenyeztek. 1999-ben a kínai Taizhou-ban megrendezték az első vízre emelt páston zajló bajnokságot, melyet azóta több másik is követett (2004 Taiwan).
A kommunista Kínában az 1970-es évek végéig a harcművészeteket gyakorlók tudásukat kizárólag demonstratív jelleggel mutathatták be. Korábban katonai célokkal már az 1920-as években is foglalkoztak a Sanshou alkalmazásával – a Kuomingtang az első modern kori katonai akadémiáján, Whampoa-ban. Később, 1979-ben a Kínai Nemzeti Sport Bizottság megbízásából a Zhejiang Tartományi Sportközpont,a Pekingi Testnevelési Egyetem, és a Wuhani Testnevelés.
Főiskola megkezdte a Sanshou versenysport kialakítását. Ezen iskolák versenyzőinek részvételével megalakult az első három csapat.
Az első szabályokat 1982-re dolgozták ki, ekkor a bizottság Pekingben összehívta a Nemzeti Sanshou Versenyszabály Konferenciát, melyen hat csapat vett részt (Shandong, Hebei, Guangdong tartományok csapatai, valamint a Pekingi Testnevelési Egyetem és a Wuhan Testnevelési Főiskola) hogy kialakítsák a szabályzatot és a pontrendszert. 1982 novemberében megtartották az első Sanshou bajnokságot.